„Sokaknál a fogcsikorgatás nem extrém mértékű, és nem okoz visszafordíthatatlan károsodásokat. Vannak, akik csak szorítják az állkapcsukat, míg mások csikorgatnak is, de ennek a mértéke, időtartama egyedi eltéréseket mutat. Egy magas tömés, fogpótlás is okozhat fogcsikorgatást, mely bizonyos esetekben könnyen orvosolható, de előfordulhat, hogy az egész fogív újraépítése segíthet csak. A legtöbb, nem extrém módon csikorgató páciensnél remek eredményt hoz az éjszakai harapásemelő, szilikon sín alkalmazása, ami megakadályozza a fogívek egymáshoz feszülését. Ellazítja a rágóizmokat, relaxációt eredményez az állkapocsízületben, és a porc feszülését is megszünteti.

Amennyiben komoly a gond, ott megfigyelhető a fogfelszínek extrém kopása. Ilyen esetben komoly diagnosztikai feladata van a fogorvosnak: funkcióanalízis, neurológiai kórképek feltérképezése és kizárása, izomlazítási technikák alkalmazása, valamint a fogak helyes érintkezésének beállítása. A stressz is tipikus kiváltója a fogcsikorgatásnak, ezért javaslom ennek tudatos csökkentését az okok feltárása mellett. De minden esetben ajánlom a probléma súlyosságának megállapításához, a differenciáldiagnózis felállításához, a megfelelő terápia alkalmazásának feltérképezéséhez, hogy forduljanak fogorvoshoz, gnatológiában jártas szakorvoshoz.”

Dr. Mercz Gyöngyi, fogorvos